|
|
|
• Adó 1%
2011. október 25.
Az UWC Magyarországi Egyesülete ezúton is köszöni támogatóinak a 2011. évi 1%-os felajánlásaikat.
Reméljük 2012-ben is megtisztelnek bizalmukkal! |
|
• Adomány
Az adományozás most egyszerűbb, mint valaha! Kérjük, támogass minket!>>> |
|
• Tagdíjak
A PayPal-on keresztül csupán néhány kattintással fizethetsz tagdíjat. >>> |
|
| • "UWC Bemutatkozás" ismertető letöltése |
|
|
|
|
 |
Megérkezés Hong Kongba, első élmények
Csontos Tamás, LPCUWC 06-08
2006. szeptember
16 óra repülés után végre megérkeztem új otthonomba, Hongkongba. Május óta szinte minden egyes nap erről a helyről álmodtam, majd amikor élőben ott álltam a terminál kijárata előtt tudtam, hogy eljött a várva várt pillanat. Nagy levegő majd kinyílt előttem az ajtó és egyből megpillantottam a Li Po Chun United World College of Hong Kong-os táblákat lóbáló, ujjongó másodéves diákokat.
Amikor begurult az iskolabusz a campusra, a másodévesek hada fogadta az elsőéves gólyákat. Mi viszont csak megszeppenve és halálosan fáradtan ámuldoztunk a hihetetlenül szép új otthonunkon. Sokkal szebb volt, mint ahogy azt elképzeltem előtte. Az időjárás volt az amivel nem számoltam. A nagyon magas páratartalom miatt alig tudtam lélegezni az első napokban. A szobám első lakója én voltam, ezért nekem megadatott az a lehetőség, hogy ágyat válasszak a 4 közül. Természetesen nem tudtam elaludni, akármennyire is fáradt voltam. Olyan hihetetlen volt elhinni, hogy tényleg kint vagyok és életem legizgalmasabb 2 éve áll előttem. Amikor otthon olvastam az előző diákok élménybeszámolóit, mindig csak sóvárogtam, bárcsak egyszer én is megtapasztalhatnám mindazt, amit ők. A pályázat előtt nem igazán hittem, hogy van valami komolyabb jelentése is ennek a közhelynek, hogy az ember bármire képes, ha nagyon akarja. De mivel sikerült és egyike lettem a 7 ösztöndíjas diáknak, ezért számomra most már ez a mondat sokkal többet jelent mint csak egy átlagos közhely.
Mint minden diák, én is izgultam otthon a hasonló kérdések miatt, mint például milyenek lesznek a többiek, hogy fogok boldogulni az angollal, mi lesz az itthoniakkal, mi lesz ha rossz szobatársaim lesznek...
Most már csak mosolygok ezen, hiszen ha kint van az ember, rájön, hogy teljesen felesleges volt ezek miatt a dolgok miatt aggódni. A másodéves diákok nagyon segítőkészek, vidámak, az elsőévesek meg ugyanabban a cipőben járnak mint mi, tehát nem mi vagyunk az egyetlenek, akikben hasonló kérdések merültek fel. Természetesen nem egyszerű a családi fészket elhagyni és kilépni a nagybetűs életbe és helyt állni a saját lábunkon, de ha úgy állunk hozzá, hogy ezek a dolgok mind-mind a jövőnket segítik elő, akkor egyszerűbb elviselni a család hiányát.
Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de számomra nem igazán volt negatív élmény az itt töltött egy hónap alatt. Igaz, hogy az iskola teljesen más, mint ahogy azt előtte elképzeltem, de szerencsére kellemesen csalódtam.
Rengeteg program vár ránk az órák után és a hétvégéken. Kirándulások, sport rendezvények, szociális munkák, bulik, estélyek, vita délutánok… csak, hogy egy párat említsek. Az órák izgalmasak és interaktívak és sokkal nagyobb szerepet kap az, hogy mi magunk jöjjünk rá összefüggésekre, mondjuk el a véleményünket. A hangsúly a logikus, ésszerű gondolkodáson, a források felhasználásával való érvelésen van (nem pedig az évszámok bemagolásán).
Összefoglalva, nagyon boldog vagyok, hogy része lehetek a United World College mozgalomnak, ami által új kultúrákat, embereket, szokásokat, nyelveket ismerhetek. Azoknak akik pedig érdeklődnek az UWC iránt, sok sikert kívánok a pályázatukhoz!
|
|